|
2008-06-19 23:45:32, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
taga
A szerelem sivataga
Egy híd, egy forró betonút,
üríti zsebeit a nappal,
rendre kirakja mindenét.
Magad vagy a kataton alkonyatban.
Mint gyűrött gödör feneke a táj;
izzó hegek a káprázó homályban.
Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás,
vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van.
Nyár van és villámló meleg.
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben,
a szárnyasok, mint égő kerubok
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben.
Emlékszel még? Először volt a szél;
aztán a föld; aztán a ketrec.
Tűz és ganaj. És néhanap
pár szárnycsapás, pár üres reflex.
És szomjuság. Én akkor inni kértem.
Hallom ma is a lázas kortyokat,
és tehetetlen tűröm, mint a kő,
és kioltom a káprázatokat.
Esztendők múlnak, évek, s a remény -
mint szalma közt kidöntött pléhedény. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Pilinszky János |
|
|
|
Címkék: bedeszkázott, káprázatokat, szárnycsapás, ketrecekben, alkonyatban, tehetetlen, szárnyasok, alkonyodik, homályban, pléhedény, esztendők, emlékszel, kidöntött, szomjuság, kortyokat, szárnyuk, sivataga, villámló, ragyogás, szerelem, felejtem, mindenét, dermeszt, először, kioltom, néhanap, káprázó, szálkás, kerubok, gyűrött, kataton, kirakja, betonút, zsebeit, múlnak, feneke, szerelem sivataga, forró betonút, kataton alkonyatban, káprázó homályban, lázas kortyokat, Pilinszky János,
|
|
Offline
